Dorkász feltámasztásával kapcsolatban érdekes, hogy Péter mind a három alkalommal ott volt, amikor Jézus valakit feltámasztott. Ebből kettő nyilvános volt (naini ifjú és Lázár), de Jairus lánya esetén csak a három „kiemelt” tanítvány, Péter Jakab és János lehetett bent. Érdekes még, hogy Péter egy tímárnál szállt meg. A tímár megölt vagy elhullott állatok bőrét dolgozta fel, így a zsidó törvény alapján tisztátalan dolgokkal került kapcsolatba és ezért a zsidók közül sokan megvetették őket. Péter döntése már az első lépés a zsidó előítéletek elutasítására. (Egyébként az egész Bibliában sehol máshol nem olvasunk tímárról.)
21.Bibliaolvasó komment - Ap.Csel
Ap.Csel. 9:23-35
Nem egyértelmű, hogy a 22. és 23. vers között telt el hosszabb idő (három év) vagy a 25. és a 26. vers között, de a Galata levélből az derül ki, hogy Damaszkuszból elment Arábiába, onnét visszatért Damaszkuszba, majd csak ezután ment fel Jeruzsálembe. Mind a két variáció lehetséges, azaz, hogy a szökése után ment Arábiába, de az is, hogy három év múlva, amikor visszatért akarták megölni. Nagyon valószínű, hogy amikor Jeruzsálembe ment, csak Péter tartózkodott a tizenegy (tizenkettő?) közül a városban. Barnabással találkoztunk már (és fogunk még: későbbi missziós munkatársa), József volt az eredeti neve, Ciprusi származású volt, őróla olvassuk, hogy eladta a földjét; egyébként az evangéliumot író (János) Márk unokatestvére (vagy nagybátyja - előbbi valószínűbb).
20.Bibliaolvasó komment - Ap.Csel
Ap.Csel. 9:1-22
Damaszkusz Jeruzsálemtől kb. 240 km-re fekszik, az út négy-hat nap közötti időt vehetett igénybe. Damaszkusz kívül esett már Palesztina területén, egy fontos kereskedelmi központ volt, nagyon sok karavánút innét indult ki és elég sok zsidó lakott benne. Itt is találkozunk a dupla megszólítással: Saul, Saul. Hasonló van még Izsák feláldozásánál (Ábrahám! Ábrahám), vagy az égő csipkebokornál (Mózes! Mózes), vagy amikor Sámuelt szólítja meg az Úr (Sámuel, Sámuel), de ide sorolhatjuk Jézus kiáltását is a kereszten: Én Istenem, én Istenem… A név ismétlése fontos esemény kapcsán felhívó, sürgető céllal történik. A római kori Damaszkusz úgy nézett ki, hogy a keleti kaputól egy egyenes utca szelte ketté - ez volt az Egyenes utca. Anániással csak itt találkozunk - meg a 22. fejezetben, ahol Pál elmondja megtérésének történetét. Gyakori név volt, Szafira férjét, aki Péter lábainál halt meg valamint a könyv végén Pált kihallgató főpapot is így hívták.
19.Bibliaolvasó komment - Ap.Csel
Ap.Csel. 8:26-40
A Jeruzsálemből Gázába vezető út kb. 80 km hosszú. A kandaké valójában az uralkodó király anyjának a címe volt, ő látta el a király világi kötelességeit, mert a királyt ehhez túl szentnek tartották. Abban az időben szokásos gyakorlat volt, hogy ha nem felolvastak valakinek akkor saját magának is hangosan olvasta a szöveget. Azótosz (Asdód) ősi filiszteus város volt, 95 km-re Cézáreától, ami viszont az akkori római helytartók főhadiszállása volt. Érdekes, hogy Fülöp egy rövid samáriai tartózkodás után elvégzi ezt a küldetését, majd Cézáreába megy, ahol valószínű le is telepszik. Legközelebb kb. húsz év múlva találkozunk vele ugyanott: Pál Jeruzsálembe menet nála száll meg (21:8).
18.Bibliaolvasó komment
Ap.Csel. 8:9-25
A Jézus által adott missziós küldetés beteljesedése nem az apostolok vagy a hívők akaratából indult el, hanem attól teljesen függetlenül. István után Fülöp a második az a hét görög zsidó közül, akiket kiválasztottak az asztalok körüli szolgálatra és olvasunk még róla. A kéziratokból nem egyértelmű, hogy Samária városába, a fővárosba (mai Nablusz) vagy Samária egyik városába ment Fülöp.
17.Bibliaolvasó komment - Ap.Csel
Ap.Csel. 7:54-8:8
Érdekes, hogy nem is sokkal korábban Jézust még át kellett adniuk a rómaiaknak, hogy kivégezhessék, Istvánt viszont halálra kövezhették. Ez feltehetően azért lehetett, mert itt a vád a templom megszentségtelenítése („ellene mondott”) volt, amiben a rómaiak szabad kezet adtak a zsidóknak. Lukács érdekesen mutatja be Sault a könyvében, ő ugyebár az, akinek a másik neve Pál volt, és még sokat fogunk vele találkozni.
16.Bibliaolvasó komment - Ap.Csel
Ap.Csel. 7:35-53
István kimondatlanul is párhuzamot állít Mózes és Jézus között: Izráel népe akkor elutasította Mózest, ahogyan István napjaiban Jézust. Bár erről Mózes könyve nem beszél a Galatákhoz és a Zsidókhoz írt levél is említi a törvény átvételekor angyalok jelenlétét a Sínai-hegyen. A beszédből látszik, hogy István tanult ember volt, nagyon sok helyről idéz, Mózes öt könyvén kívül prófétáktól is.
15.Bibliaolvasó komment - Ap.Csel
Ap.Csel. 7:17-34
Az ebben a szakaszban olvasható információ azonos az Ószövetségben olvashatóval.
Az ebben a szakaszban olvasható információ azonos az Ószövetségben olvashatóval.
14.Bibliaolvasó komment - Ap.Csel
Ap.Csel. 7:1-16
Ha összevetjük István beszédét az Ószövetségben olvasható információkkal, tapasztalhatunk néhány eltérést. Ha csak azután ment tovább Ábrám Háránból, hogy meghalt az apja, akkor nem 70 éves volt Táré, amikor Ábrám született, hanem 130. Mózes könyvében nem 75 hanem 70 főből állt Jákób családja, akik Egyiptomba mentek nem lehetetlen, hogy itt Józsefet és családját is beleszámolják. Ezeket az eltéréseket van aki az Ószövetség pontosításaként, magyarázataként tartja számon, viszont az sem lehetetlen, hogy pusztán István értelmezéséből származnak. Az eltérések István mondanivalója szempontjából azonban semmiképpen nem lényegesek.
13.Bibliaolvasó komment - Ap.Csel
Ap.Csel. 6:1-15
Az előző fejezet és ez között hosszabb idő is eltelhetett. Érdekes, hogy a kiválasztott hét férfi mind görög nevet visel - a „görög” zsidók közül jött a panasz -, valamint, hogy csak kettejükkel találkozunk a későbbiekben, Istvánnal és Fülöppel. A prozelita megnevezést a pogányok közül zsidó hitre tért emberekre használták. Érdekes, hogy Nikoláosz (a prozelita) pont abból a városból származott, ahol az első legnagyobb gyülekezet jön lérte Jeruzsálem után, és itt nevezték először a Jézusban hívőket keresztyéneknek. Szabadosok a felszabadított rabszolgák voltak.
12.Bibliaolvasó komment - Ap.Csel
Ap.Csel. 5:33-42
Gamáliel az akkori leghíresebb tanító volt, Saul (Pál) is nála tanult. Teudásról semmilyen más feljegyzés nincs, a galileai Júdás - akinek a felkelése nem Jézus születésekor történt összeírás idejében volt, hanem egy kb. 10 évvel későbbiben - zsidó történetírói feljegyzések alapján a római adófizetés ellen lázadt fel, és valószínű az ő mozgalma élt tovább a zelóták pártjában; az egyik tanítvány, Simon is zelóta volt. A megveretés nagyon valószínű, hogy az „egy híján negyven botütés”-t jelentette.
11.Bibliaolvasó komment - Ap.Csel
Ap.Csel. 5:17-32
Róma megfosztotta Annást főpapi tisztségétől és vejét Kajafást ismerték el főpapként. A zsidók szerint viszont aki egyszer főpap lett, a tisztségét élete végéig viselte, tehát ők Annást tekintették annak. Nem tudjuk, itt kettejük közül melyikről van szó. A szadduceusok az írástudók másik nagy pártja volt a farizeusok mellett. Az Úr angyalával ötször találkozunk az Apostolok Cselekedeteiben - itt először.
10.Bibliaolvasó komment - Ap.Csel
Ap.Csel. 4:32-5:16
A fejezet végén azzal a Barnabással találkozunk, akit kiküldenek majd Antiókhiába, ott maga mellé veszi Sault (Pált), majd együtt mennek az első missziós útjukra. Anániás és Szafira bűne nem az volt, hogy megtartottak maguknak a pénzből, hanem, hogy úgy tüntették fel, mintha mindet odaadták volna. Arra, hogy az Isten törvénye elleni bűn büntetése ennyire kemény: azonnali halál volt, találunk példát az Ószövetségben is, például Áron két fia, Nádáb és Abihú vagy a frigyládát megérintő Uzza esetében. A 11. versben találjuk először az Apostolok Cselekedeteiben a gyülekezet kifejezést, és most olvasunk először arról, hogy nők is csatlakoztak a hívőkhöz - nem mintha eddig nem lettek volna hívő nők, csak feljegyzést nem találunk.
9.Bibliaolvasó komment - Ap.Csel
Ap.Csel. 4:13-31
Péter és János papíron iskolázatlanok voltak, de majdnem három évig az Úr Jézus tanítványai voltak, ami azt is jelenti, hogy sokat tanultak tőle.
8.Bibliaolvasó komment - Ap.Csel
Ap.Csel. 4:1-12
Miután a délutáni imádkozás gyakorlatilag az esti áldozat idejében volt, utána a templomkapukat be kellett zárni, és emiatt nem lehetett megkezdeni a tárgyalást Péterék kérdésében. A pünkösdi eseményen háromezer ember csatlakozott hozzájuk, ez nőtt most ötezerre.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)